Az erdő fohásza
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,
Én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyen fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája...
....koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!